top of page

MEGJELENÉSEINK

dot 5.png


Az 5193 méteres Shkhara Grúzia legmagasabb hegycsúcsa. Magyar megmászása még nyáron sincs, télen pedig mindössze egyetlen páros jutott fel a déli falon: Giorgi Tepnadze és a nemrégiben tragikusan elhunyt Archil Badriashvili. A világ legjobb magashegyi alpinista párosai közé tartoztak, kifejezett téli specialistának számítottak.

A déli fal első magyar téli megmászásával a Magyar Nemzeti Hegymászó Válogatott eddig kétszer próbálkozott, sikertelenül. Mindkét expedícióban részt vett Kocsis Dávid, aki a tavalyi kudarc ellenére szentül meg volt róla győződve, hogy a projekt teljesíthető. Idén - ezúttal a válogatott keretein kívül - Nagy Marcival ismét nekivágott. Ezúttal siker koronázta a mászásukat. A hegy főcsúcsát ugyan nem tudták elérni, mert az már a vállalható kockázat keretein túl lett volna, de a déli falat kimászták. Ezzel a világon ők a második páros, akik télen feljutottak a Shkhara déli falán, ráadásul olyan úton, ahol előttük földi halandó soha nem járt.

Ahogyan az várható volt, a hegyen marginális körülmények voltak. Rengeteg hó esett, a fal pedig notóriusan lavinaveszélyes. Az Excelsior Hegymászó Sportegyesület oldalán folyamatosan jöttek a frissítések a mászás alatt. (A Hóhatárban csak azért nem hallhattatok róla eddig, mert Dávid kifejezetten megkért, hogy nem szeretne nagy hírverést.) Íme a mászás krónikája az Excelsior oldaláról idézve:

"23-án felmentünk a nyári basecamp házakig. Az első éjszakát -17 fokban töltöttük. A felmenetel nagyon nehéz volt. Majdnem 7 órába telt és a felétől minden nyomott háromszor jártunk ki, hogy áttörjünk a havon. Előre mentünk szán nélkül 1 órát, majd vissza fél óra, szánkó felhúzás 3/4 óra. Kb. dupla annyit mentünk mint a táv. 24-én mászócuccal, gázpalack, főző cuccal elindultunk feldepózni. Az alsó erdő elég kemény menet volt. A gleccseren már valamelyest jobban lehetett haladni. Majdnem 2800-ig sikerült felmenni. Azaz a felső plató letörése fölé. Itt van egy szikla ahol tavaly is megpihentünk. Ide depóztunk. Itt már viharosabb szél volt. 50-60 km/h. A fél órával azelőtti nyomainkat is már befújta. A házhoz végül 3 után értünk vissza. 4-kor tovább indultunk, és 2 óra alatt lejöttünk a faluba. Ma kivárunk. Holnap az alaptáborig feltörünk. Bár sok nyom nem marad meg. 27-én tervezünk a fal alá beköltözni. 28-án elindítjuk a mászást. A hó miatt az alsó rész lassú lesz, ezért úgy kell készülni, hogy 1-et a falban alszunk. Márc. 1-re mindenképp felérünk a csúcstámadó táborig. Ott elvileg lesz térerő. Onnan meglátjuk, hogy az időjárás velünk lesz-e. Lejönni a felmeneteli úton tervezzük. Új nyomot nem akarunk taposni feleslegesen "

"Sziasztok! 26-án felmentünk a völgy végében levő házakig. Segítőnk és helyi közvetlen rádió kapcsolatunk, Nagy Csabának hála még matracon aludtunk, mert az egyik 70%-ban kész házat kibérelte. Onnan teljesen látja a falat, így a rádió kapcsolat is jó minőségű. 27-én felpakoltunk reggel és kicsivel több, mint 4 óra alatt feljöttünk a fal alá, közben a depóból is felpakoltunk. Ebéd után a beszállást próbáltuk benézni. A hóviszonyok sok helyen nem kedveznek, de még nem lehetetlen. A gleccseren lévő jégfolyosónk beszállás magasságát 3400 m-re saccoljuk. Most 2960-on vagyunk. A jégfolyosó vége 4538 m-en van. Tehát a holnapi napra lesz feladat. A jégfolyosón való elindulásban azért vannak kérdések, amiket ott helyben improvizálunk. Két-három mix rész van amit át kell mászni, utána a jégfal jön. Nem szeretnénk a folyosó mellett aludni, mert sok hely nincs, így mindent megteszünk azért, hogy 28-án kiérjünk belőle. Márc. 1. kedvezőtlenebb napnak néz ki, így lehet nem is fog ártani egy kényszerpihenő. Március 2-ra tervezzük a csúcsmászást, ha minden velünk van."

02. 28. 09:45:

"3800 méteren vagyun a falban. Kőkemények a viszonyok. Az alvó óriások országát most hagytuk el. Folyamatosan havazik. Kevésbé fotózunk. Örülünk hogy megyünk."

02. 28. 15:30:

"3900 méterig jól haladtunk. Utána 100 m 65 fokos derékig érő mély hó. Ez nagyon kivett belőlünk. 4130 méterig mentünk, de már fél 4 elmúlt. A látótávolság lecsökkent 100 méterre. Úgy döntöttünk nem hajtjuk ki magunkat, mert az utolsó 300 méter jégfal a legnehezebb. Így az utolsó jónak tartott kiszögellésig visszamásztunk. Reméljük sok hó nem folyik a sátrunkra, és nem nyom ránk. Most szakad a hó."

Pár perccel később:

"4058 m-en vagyunk a falban. Kiástunk egy sátorhelyet, de a nyakunkba folyik a hó. Az ellen is csináltam védművet. Remélem kitart reggelig. Egész nap havazott. Kb. 10-15 cm hó esett már."

03. 01. éjjel:

"Betemetett egy lavina. Jól vagyunk kiástuk magunkat. Folyamatosak a lavinák. Egyre nagyobbak. Már elhúztuk a sátrat. Most összepakolunk. És keresünk valami helyet"

03. 01. reggel:

"Kicsit belepett a hó minket de nem vészes. -26 fok van a sátorban. Ma veszélyes lenne leereszkedni. A legbiztonságosabb a fal teteje. Oda kell felmásznunk."

Azért ezt eddig csak mi láttuk a világon innen."

03. 01. délután:

"Kimásztuk az új utat!!! A csúcsra viszont nincs esélyünk. A gleccser szétesett. Két leszakadás is van, és csak séracok alatt tudnánk átmászni, azzal már nem akarunk kockáztatni.

Most építettünk a hágóban sátorhelyet. Már bent vagyunk. Végre nem esik a fejünkre semmi.

A mai nap. Tegnap este kicsit éjszakába nyúlt a havas party, így csak 1 liter teánk volt olvasztva. Ezért ennyivel indultunk a mai napnak. Minél hamarabb ki akartunk kerülni abból a falból. 10 után tudtunk elindulni. A gleccser és szikla szűkület meglepően kemény mászás volt. 75 fokos szögben. A felső jégfal néhol vízjeges volt, néhol kemény firn. Mindketten nagyon elfáradtunk. Egymásnak adogadtuk a stafétát az elölmászásra. Végül olyan negyed 4-kor értünk ki a falból. Érezzük, hogy kellene egy teljes nap pihi, hogy feltöltődjünk. Viszont annyi tűrhető idős nap nem maradt, és a csúcsfal is más már mint amikor Archillék mászták. Visszaolvadt és szétnyílt a gleccser. A végtelenségig nem akarjuk hajtani magunkat, mert le is kell jutni. Így a holnapi nap visszaereszkedünk. Remélhetőleg 4-kor a fal alatt lehetünk. Ott fogunk aludni ismét."

A srácoknak még biztonságban el kell érniük a hegy lábát, csak akkor dőlhetünk hátra. Szorítsatok ti is, hogy rendben leérjenek. De addig is, irdatlan nagy gratuláció, ez egy nemzetközi szinten is igen komoly teljesítmény!



Fotók: Kocsis Dávid, Nagy Márton


Fotók: Kocsis Dávid, Nagy Márton


Fotók: Kocsis Dávid, Nagy Márton

Farkas Ádám és Békési Barna párosa indult Grúziába. Két hétre utaznak, terveik szerint a Racha-völgybe mennek fel, ahol eddig feltáratlan jégmászó helyeket térképeznek fel.

Ádám beszámolója az eddig eseményekről:

"Elindultunk Racha megyébe, Ghebi faluba. Kutaisiben veszünk gázt, grechkat, leveseket, sajtot, kenyeret, lavosht stb., aztán autóval elindulunk az utolsó lakott település felé, Ghebibe.

A múltbéli es jelenlegi előrejelzések alapján a nappali enyhe melegedés és az éjszakai mínuszok optimálissá teszik az időt a jegek formálódásához. Terv szerint már az érkezés utáni napon felköltözünk, és kiépítjük az alaptábort egy nagyobb hóesés előtt. Utána síelünk, bejárjuk a beszállásokat a jegekhez stb.

Amikor biztonságosnak ítéljük meg a felettük levő kuloárokat, akkor megyünk neki a jegeknek terv szerint.

Utazásunk Memmingenből egy kényszerleszállást követően zökkenőmentesen folytatódott."

A srácok időközben meg is érkeztek, felköltöztek a völgybe, feltérképezik a terepet, jegeket.



Fotó: Magyar Nemzeti Hegymászó Válogatott


Fotó: Magyar Nemzeti Hegymászó Válogatott


A srácok minden lehetőséget megpróbáltak, de a rengeteg hó miatt a Shkhara déli falának bármely útját csak irreálisan magas kockázat mellett tudták volna megpróbálni.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, a Beknu-Kerghiani út hamar kiesett, az állandó lavinák miatt. Dávid kiszemelt egy opciót, melyről kikértük a helyet remekül ismerő grúz mászó, Archil Badriashvili véleményét is. Eddig egyedüliként ő és Giorgi Tepnadze jutott fel a déli falon télen. Finoman, de érthetően jelezte, hogy lavinabiztonság szempontjából a jelen körülmények között ez az út sem veszélytelen. A srácok megfontolták Badriashviliék útjának ismétlését is, de az legalább egyhetes mászás lenne (ők is nyolc napig mászták, részben viharban), nekik pedig csak négy napos időablak állt rendelkezésre. Hosszas tépelődés után nehéz szívvel elengedték a Shkharát. Helyette akartak még egy utat mászni a táboruk melletti csúcsra, melyről időközben kiderült, hogy Ushguli névre hallgat. Végül azonban ezt a tervet sem sikerült megvalósítani. Kocsis Dávidvid beszámolója:

"Sajnos a lavinaveszély továbbra is magas volt a hegyen, így le kellett mondani a mászásról. Este nagyon hideg lett. Reggel 6-kor -25 C. Nagyon nehéz volt kihámozni magunkat a fagyból. Rengeteget éget a szervezetünk ebben a hidegben közel 3000 m-en. Azt gondoltuk az akklimatizációs mászásunk elég lesz, hogy gyorsan mozogjunk, de a lavinák és a rövid időjárási periódus miatt veszélyesnek ítéltük a Shkhara mászását. Viktor és Laci reggel szintén felment lécekkel az Archillék beszállásáig. Andrisnak a sarka sajnos oda lett a bakancsban, így nem tudtunk újabb mixes mászást vállalni."

Dávid azért még szólóban felmászott az általa megálmodott új útvonal beszállásáig, nagyjából a Kerghiani út 1-es táborának magasságáig (3200 m), hogy közelről is szemrevételezze. Az utolsó fotó itt készült.

Viktorék még síeltek egy jót az egyik biztonságos lejtőn, álom minőségű hóban. Ezután levonultak vissza Usghuliba.

A csapat már Mestiában van, pénteken repülnek haza.

Ezúton is szeretnénk megköszönni Allaga-Zsebeházi Tamás meteorológus barátunknak a rendkívül pontos előrejelzéseket, valamint Archil Badriashvilinek a helyi viszonyok terén nyújtott rendkívül hasznos segítségét, tanácsait!

Fotó: Magyar Nemzeti Hegymászó Válogatott

dot 7.png
dot 1.png
dot 6.png
dot 7.png
dot 4.png
dot 1.png
dot 6.png
dot 2.png
dot 4.png
dot 1.png
dot 6.png
dot 3.png
dot 7.png

© Magyar Nemzeti Hegymászó Válogatott

bottom of page