A lavinát és a mínusz 35 fokos hideget is legyőzték a magyarok – Új utat taposott ki Grúzia legmagasabb hegyén Dávid és Márton

A magyarok által kitaposott úton korábban még senki sem járt

Fotó: Kocsis Dávid

Bámulatos kalandra vállalkozott két magyar hegymászó: a 38 éves Kocsis Dávid és a 24 éves Nagy Márton alkotta páros a világon másodikként télen jutott fel Grúzia legmagasabb hegyének, az 5 203 méteres Shkharának a déli falán. Ráadásul egy olyan úton, amelyen korábban soha senki nem járt, így izgalmak is akadtak bőven! A különleges mászásról a Hóhatár nevű Facebook-csoport számolt be.

Dávid a felső szűkület előtt

Fotó: Kocsid Dávid

• Kocsis Dávid és Nagy Márton télen mászott fel Grúzia legmagasabb hegyének, a Shkharának a déli falán.

• A mászást megnehezítette a havazás és a lavinák is.

• A két hegymászó a felszereléseit magával cipelte, és liofilizált ételeket fogyasztott.

  
  

- Tavaly jártam a hegyen, amikor megpillantottam egy megmászatlan gleccserrészt, ami tulajdonképpen a klímaváltozás miatt alakult ki egy sziklafal és egy függőgleccser között. Hogy mindenki értse, hegymászószemmel nézve egy igencsak esztétikus útvonalról van szó – kezdte nevetve Dávid.

Első megmászó

2022 nyarán Nagy Márton három társával, dr. Szász Lászlóval, dr. Ágoston Viktorral és Kerekes Bencével a világon elsőként mászta meg a pakisztáni Bondit Peak hegyet. A magyaroknak köszönhetően immár tudott, hogy a csúcs 5 984 méter, előttük kínai, új-zélandi, ír és japán csapatok buktak bele a heggyel vívott harcba.

A korábbi vállalkozásokon részt vevő hegymászó társai nem vágytak erre a járatlan útra, ezért végül Márton szegődött Dávid mellé. Bár nem összeszokott párosról van szó, a srácok remekül kiegészítették egymást. Mindketten az alpesi hegymászás elszánt művelői, ez azt jelenti, hogy mindenféle segítség nélkül vágnak neki az adott útnak. Felszereléseiket, kezdve a sátortól egészen az élelemig, mind magunk cipelték a másfél hetes expedíció alatt. A falon pedig három napot töltöttek.

- Amikor elkezdtük a mászást, éppen akkor futottunk bele egy intenzív havazásba, amit az előrejelzés egyáltalán nem mutatott. Estére eléggé elfáradtunk, így hamar helyet kellett keresni a sátrunknak. Találtunk is egy erre megfelelő kiszögellést, viszont ahogy megvacsoráztunk, egy kisebb lavina zúdult ránk, ami félig összenyomta a sátrat – magyarázta Nagy Márton.

Bosszankodásra persze nem volt idő, muszáj volt tovább mászniuk.

- Feljebb költöztünk egy olyan részre, ahol konkrétan már a jégbe vájva kellett kialakítanunk a placcot. Ez egy lejtőn helyezkedett el, ahol normál esetben jégcsákánnyal és hágóvassal másznánk felfelé. Ez nem volt olyan kényelmes, de reggelig csak kihúztuk – fűzte hozzá Kocsis Dávid.

Az éjszakák mínusz 25–30 Celsius-fokban teltek a sátorban, kint ennél további 5 fokkal volt hidegebb.

- Fontos a vízhatlan hálózsák, ugyanis a kilélegzett pára ebben a hőmérsékletben a sátor belsejére fagy, ami aztán az ember nyakába hullik. Éjszakára öt-hat réteg ruhát húztunk magunkra, az étkezést pedig liofilizált, azaz víztelenített ételekkel oldottuk meg, ezeket csak forró vízzel kellett felönteni. Ehhez csak egy forralóra meg hóra van szükség. Hoztunk magunkkal kártyát is, ha egy vihar miatt fennragadnánk a hegyen, legyen mivel elütni az időt, de bíztunk abban, hogy nem lesz rá szükség – mondta Dávid, aki egy apróbb fagyási sérülést is összeszedett.

Természetesen a magyar zászló is ott lapult a táskában

Forrás: Kocsis Dávid

A megpróbáltatások ellenére a páros végül az új utat bejárva 4 635 méterig jutott fel. Bár nagyon vágytak a csúcsra, mérlegeltek, és végül úgy döntöttek, a körülmények nem alkalmasak a csúcstámadásra.

- Az út nehézségét igazából nem is a mászótechnika, hanem a sok váratlan helyzet adta. Mivel korábban nem járt még itt senki, magunk sem tudtuk, hogy mire számíthatunk, lavinát indítunk el, esetleg ránk esik valami. Ezek ellen nem lehet mit tenni – magyarázta Márton. – Minden pillanatban nagyon oda kellett figyelni, ami mentálisan megterhelő volt. Az eddigi legkomolyabb mászásomon vagyok túl, rengeteg újdonságot láttam, és anélkül is teljes az élmény, hogy nem értük el a csúcsot. Igazi fedezőnek érzi magát az ember egy olyan úton, ahol előtte még soha nem járt senki.

Forrás: Blikk.hu

Kocsis Dávid és Nagy Marci mászásáról az egyik legelismertebb nemzetközi szakportál is beszámolt!

David Kocsis and Marton Nagy of Hungary have opened a new line on the South Wall of 5,203m Shkhara, Georgia’s highest mountain. Due to the difficult terrain, bad weather, and lack of time, they didn’t continue along the upper ridge to the summit. Still, their climb marks only the second complete winter ascent of that wall.

Kocsis and Nagy started on February 28. At 3,800m, they encountered harsh conditions with intense snowfall. The more difficult technical sections began at 3,900m, and the Hungarians had to overcome 100m of waist-deep snow up a 65˚ slope.

At 4,058m, they camped in a small space they hollowed out for their tent in the deep snow. The temperature dropped to -26˚C that night. In the morning, an avalanche buried their tent, but they managed to dig themselves out. They moved the tent closer to the rocks to avoid more avalanches.

Kocsis and Nagy considered that the safest place was on top of the wall, so they hurried to finish it, despite the weather. After a difficult section, they completed the new line, according to Mozgasvilag.

The planned topo.

Forrás: Kocsis Dávid

Actual topo of route. Kocsis and Nagy reached approx. 4,600m after climbing the South Wall by a new route. Photo: David Kocsis and Marton Nagy

Seracs ready to fall

From there, the climbers saw that the glacier on the upper section was in bad condition, and they would have to climb just below falling seracs. Here, at around 4,600m, they turned around. After a difficult descent, they reached base camp.

Kocsis attempted Shkhara’s South Face in the winter of 2024 as a member of the Hungarian National Climbing Team, which first attempted this face in 2020. In 2024, the late Archil Badriashvili advised the team about their planned line. Badriashvili and Georgi Tepnadze made the first ascent of the South Wall of Shkhara in February 2018. They also successfully summited the mountain.

Back in base camp, Badriashvili’s friends arrived to celebrate the new line with them. It’s a pity that Badriashvili could not be with them; he perished in a climbing accident in Georgia last year.

Bellow, the 2018 climb of Badriashvili and Tepnadze:

Forrás: Explorersweb.com

Kocsis Dávid és Nagy Márton az évtized magyar mászását teljesítette a Shkhara déli falán!

Shkhara déli fal

Az 5193 méteres Shkhara Grúzia legmagasabb hegycsúcsa. Magyar megmászása még nyáron sincs, télen pedig mindössze egyetlen páros jutott fel a déli falon: Giorgi Tepnadze és a nemrégiben tragikusan elhunyt Archil Badriashvili. A világ legjobb magashegyi alpinista párosai közé tartoztak, kifejezett téli specialistának számítottak. A 2018-as mászásukról készült film hűen adja vissza a téli mászás nyers és szélsőséges viszonyait.

A Kaukázus a magyar hegymászók számára is kedvelt célpont, számos komoly múltbeli teljesítménnyel. A Shkharán is volt már magyar kísérlet nyáron, a déli fal téli megmászásának gondolata pedig már évek óta foglalkoztatja néhány élvonalbeli hazai alpinistánkat. Eddig két sikertelen kísérletet tettek rá, mindkettőt a Magyar Nemzeti Hegymászó Válogatott keretében. 

Mindkét expedícióban részt vett Kocsis Dávid, aki a tavalyi kudarc ellenére szentül meg volt róla győződve, hogy a projekt teljesíthető. Idén - ezúttal a válogatott keretein kívül - Nagy Marcival ismét nekivágott. Ezúttal siker koronázta a mászásukat. A hegy főcsúcsát ugyan nem tudták elérni, mert az már a vállalható kockázat keretein túl lett volna, de a déli falat kimászták. Ezzel a világon ők a második páros, akik télen feljutottak a Shkhara déli falán, ráadásul olyan úton, ahol előttük földi halandó soha nem járt.

Az útvonalterv

Már a tavalyi expedíció során sokat egyeztettünk Archil Badriashvilivel, aki a hely abszolút ismerője volt. Dávid felvázolta neki is az elképzelését a fal közepén futó függőgleccser jobb oldalán vezető lehetséges nyomvonalról. Archil is mászhatónak tartotta, de extrém lavinaveszélyesnek. (Sajnos azonban az Arany Jégcsákány-díjas alpinista 2024 augusztusában villámcsapás következtében lezuhant és életét vesztette.

Shkhara déli fal, tervezett útvonal

Forrás: Kocsis Dávid

A mászás

Ahogyan az várható volt, a hegyen marginális körülmények voltak. Rengeteg hó esett, a fal pedig notóriusan lavinaveszélyes. Az Excelsior Hegymászó Sportegyesület oldalán folyamatosan jöttek a frissítések, melyek alapján a mászás napi krónikáját elolvashatjátok ebben a Hóhatár posztban.

A srácok február 28-án szálltak be az útba, a gleccseren lévő jégfolyosó beszállás magasságát 3400 m-re saccolták. A mászás nehézségeiről és a kondíciókról rövid üzenetet küldtek az első nap reggelén:

"3800 méteren vagyunk a falban. Kőkemények a viszonyok. Az alvó óriások országát most hagytuk el. Folyamatosan havazik. Kevésbé fotózunk. Örülünk, hogy megyünk."

A jégfolyosó kezdete

Forrás: Kocsis Dávid

Itt még egészen tempósan haladtak, de a technikai nehézségek növekedésével lassult a mozgás. Délutáni bejelentkezésükben már így fogalmaztak:

"3900 méterig jól haladtunk. Utána 100 m 65 fokos derékig érő mély hó. Ez nagyon kivett belőlünk. 4130 méterig mentünk, de már fél 4 elmúlt. A látótávolság lecsökkent 100 méterre. Úgy döntöttünk, nem hajtjuk ki magunkat, mert a jégfal utolsó 300 métere a legnehezebb. Így az utolsó jónak tartott kiszögellésig visszamásztunk. Reméljük sok hó nem folyik a sátrunkra, és nem nyom ránk. Most szakad a hó."

Pár perccel később:

"4058 m-en vagyunk a falban. Kiástunk egy sátorhelyet, de a nyakunkba folyik a hó. Az ellen is csináltam védművet. Remélem kitart reggelig. Egész nap havazott. Kb. 10-15 cm hó esett már."

Lavina

Március elsejére virradó éjjel mégis kellemetlen meglepetésre ébredtek: lavina zúdult a sátrukra, amely betemette őket. Dávid úgy fogalmazott, hogy "kicsit belepett a hó minket, de nem vészes." Kiásták magunkat. A hó alá került felszereléseket - Dávid bakancsát, Marci beülőjét - megtalálták. Mivel folyamatosak és egyre nagyobbak voltak a lavinák, átköltöztették a sátrukat egy biztonságosabbnak tűnő helyre, még közelebb a sziklákhoz. Fagyos reggelre ébredtek:

"Mínusz 26 fok van a sátorban. Ma veszélyes lenne leereszkedni. A legbiztonságosabb a fal teteje. Oda kell felmásznunk. Azért ezt eddig csak mi láttuk a világon innen."

A fal tetején

Legközelebbi bejelentkezésük már a fal tetejéről érkezett. Teljesítették a legfőbb célt, a fal átmászását. A hab a tortán, a főcsúcs elérése irreális volt, a kondíciók és az időjárási ablak rövidsége miatt. 

"Kimásztuk az új utat!!! A csúcsra viszont nincs esélyünk. A gleccser szétesett. Két leszakadás is van, és csak séracok alatt tudnánk átmászni, azzal már nem akarunk kockáztatni. Most építettünk a hágóban sátorhelyet. Már bent vagyunk. Végre nem esik a fejünkre semmi."

Ezután következett egy gyors értékelés:

"Tegnap este kicsit éjszakába nyúlt a havas parti, így csak 1 liter teánk volt olvasztva. Ezért ennyivel indultunk a mai napnak. Minél hamarabb ki akartunk kerülni abból a falból. 10 után tudtunk elindulni. A gleccser és szikla szűkület meglepően kemény mászás volt. 75 fokos szögben. A felső jégfal néhol vízjeges volt, néhol kemény firn. Mindketten nagyon elfáradtunk. Egymásnak adogadtuk a stafétát az elölmászásra. Végül olyan negyed 4-kor értünk ki a falból. Érezzük, hogy kellene egy teljes nap pihi, hogy feltöltődjünk. Viszont annyi tűrhető idős nap nem maradt, és a csúcsfal is más már mint amikor Archillék mászták. Visszaolvadt és szétnyílt a gleccser. A végtelenségig nem akarjuk hajtani magunkat, mert le is kell jutni. Így a holnapi nap visszaereszkedünk. Remélhetőleg 4-kor a fal alatt lehetünk. Ott fogunk aludni ismét."

A csúcsgerinc változásának mértéke nagyon jól látható az Archil Badriashvili által korábban küldött és a Dávidék által készített mostani fotó összehasonlításából:

A csúcsgerinc Archil Badriashvili fotóján

Forrás: Kocsis Dávid/Archil Badriashvili

A csúcsgerinc Dávidék fotóján

Forrás: Kocsis Dávid

A gleccser nagy része leolvadt, és kialakult egy legalább 20 méter széles peremhasadék, amin csak a felette tornyosuló séracok leomlott törmelékén lehet átmászni, ami egyenlő lenne az orosz rulettel. Dávid nagyjából nyolc órányi mászást tippelt még a fal tetejétől a csúcsig. Látva az előrejelzést, szinte biztosan csapdába kerültek volna a lefelé úton, ugyanis időközben megérkezett az előre jelzett hóvihar, a falon ismét folyamatosak a lavinák.

Időközben sikerült Dáviddal beszélnem telefonon, melynek köszönhetően további részletek derültek ki, és a drámai végkifejlet sem maradt el.

Fagyott ujjak

Dávid és Marci március másodikán leereszkedtek falon, végig a felmeneti úton. Elmondása szerint az út 2/3-át még a 75-80 fok meredekségen is jégcsavarból biztosítva mászták vissza, nem kötélen ereszkedtek. Ebben a meredekségben, bőven mínusz húsz fok alatti hőmérsékletben ez bizony igen embert próbáló feladat. A hosszas jégcsákány szorongatástól és a kevés folyadékbeviteltől Dávid ujjaiban eléggé lelassult a vérkeringés, és bár dupla kesztyűben mászott, még a fal közepén jártak, amikor észrevette, hogy mindkét kezének kis- és gyűrűs ujján enyhe fagyás tünetei látszanak. Aggodalmaktól gyötörve, de más választás nem lévén, lemásztak a fal aljához, amit délután 3 körül értek el.

Este a sátorban bal kezének kisujjába még vissza tudta hozni a keringést, de másnapra a másik három ujja duplájára dagadt. Így csomagoltak össze és indultak neki a lemenetnek. Ushguli falutól még kb. 7 km-re, de már házak között jártak, amikor érkezett értük egy orosz helikopter, amelyet egyik támogatójuk, Nagy Csaba intézett. Ez egyenesen Mestiába, a kórházba vitte őket. Dávid időközben már egyeztetett a fagyási sérülésen átesett Kerekes Bencével, illetve hazai orvossal is. A kórházi fogadtatás sem volt elsőre éppen túl biztató:

Az orvosok először csak a fejüket csóválták az ujjaimat látva. Az egyikük hozott egy akkora fecskendőt, vélhetően teli antibiotikummal, amit életemben nem láttam. Közben telefonon konzultált valakivel, hogy mennyit adjon be belőle. Nem nagyon értettük egymást, amikor valamit kérdezett, én bólogattam, hogy 'da, da', csinálja csak. Végül beadta az egészet.

Nem sokkal később aztán biztatóbb lett a helyzetértékelés. Az orvosok elmondása szerint Dávid a szerencse fia, valószínűleg teljesen fel fog gyógyulni. Az orovosok szerint, ha két órával később érkezik a kórházba, nem biztos, hogy menthetők lettek volna az ujjai.

Reborn - új út a Shkhara déli falán

Ismerve Dávid precizitását, hamarosan készít majd egy részletes topót. Az út nehézségéről előzetesen annyit mondott, hogy ő TD mínuszra taksálja, ami az orosz skálán talán 5a. Alpesi mászásaihoz mérve technikailag nem volt nehezebb, de az extrém téli kondíciók, az objektív veszélyek teljesen más dimenzióba helyezik.

"Alul még gyorsan haladtunk, de fentebb voltak nagyon kellemetlen részek. 3900-4000 méter között 65 fok meredekségű falon is úgy áll meg a tipikus 'kaukázusi' hó, hogy derékig süppedsz benne, gyötrelmes benne haladni. A jégfal felső 400 métere pedig technikailag is nehéz jégmászás, 60-80 fok meredekségen. Mindehhez a hamisítatlan téli kondíciók társulnak: lavinák, és kemény fagy. A 'lavinatáborunkban' a sátorban mértem mínusz 26 fokot, az odakint simán 30 alatti érték. A sátorrudakat lehelni kellett, hogy szét tudjuk szedni. Az út nyáron mászhatatlan lehet, a jég tele van kődarálékkal, ilyet még sehol nem láttam. Amikor bevered a jégcsákányt, minduntalan követ ér."

Dávid rövid értékelése azonban talán mindennél többet elmond a mászás nehézségéről:

Összességében senkinek nem ajánlom, hogy próbálkozzon az út ismétlésével.

Marci a fal tetején

Forrás: Kocsis Dávid

Dávid a fal tetején

Forrás: Kocsis Dávid

Forrás: Mozgasvilag.hu