A lavinát és a mínusz 35 fokos hideget is legyőzték a magyarok – Új utat taposott ki Grúzia legmagasabb hegyén Dávid és Márton

A magyarok által kitaposott úton korábban még senki sem járt

Fotó: Kocsis Dávid

Bámulatos kalandra vállalkozott két magyar hegymászó: a 38 éves Kocsis Dávid és a 24 éves Nagy Márton alkotta páros a világon másodikként télen jutott fel Grúzia legmagasabb hegyének, az 5 203 méteres Shkharának a déli falán. Ráadásul egy olyan úton, amelyen korábban soha senki nem járt, így izgalmak is akadtak bőven! A különleges mászásról a Hóhatár nevű Facebook-csoport számolt be.

Dávid a felső szűkület előtt

Fotó: Kocsid Dávid

• Kocsis Dávid és Nagy Márton télen mászott fel Grúzia legmagasabb hegyének, a Shkharának a déli falán.

• A mászást megnehezítette a havazás és a lavinák is.

• A két hegymászó a felszereléseit magával cipelte, és liofilizált ételeket fogyasztott.

  
  

- Tavaly jártam a hegyen, amikor megpillantottam egy megmászatlan gleccserrészt, ami tulajdonképpen a klímaváltozás miatt alakult ki egy sziklafal és egy függőgleccser között. Hogy mindenki értse, hegymászószemmel nézve egy igencsak esztétikus útvonalról van szó – kezdte nevetve Dávid.

Első megmászó

2022 nyarán Nagy Márton három társával, dr. Szász Lászlóval, dr. Ágoston Viktorral és Kerekes Bencével a világon elsőként mászta meg a pakisztáni Bondit Peak hegyet. A magyaroknak köszönhetően immár tudott, hogy a csúcs 5 984 méter, előttük kínai, új-zélandi, ír és japán csapatok buktak bele a heggyel vívott harcba.

A korábbi vállalkozásokon részt vevő hegymászó társai nem vágytak erre a járatlan útra, ezért végül Márton szegődött Dávid mellé. Bár nem összeszokott párosról van szó, a srácok remekül kiegészítették egymást. Mindketten az alpesi hegymászás elszánt művelői, ez azt jelenti, hogy mindenféle segítség nélkül vágnak neki az adott útnak. Felszereléseiket, kezdve a sátortól egészen az élelemig, mind magunk cipelték a másfél hetes expedíció alatt. A falon pedig három napot töltöttek.

- Amikor elkezdtük a mászást, éppen akkor futottunk bele egy intenzív havazásba, amit az előrejelzés egyáltalán nem mutatott. Estére eléggé elfáradtunk, így hamar helyet kellett keresni a sátrunknak. Találtunk is egy erre megfelelő kiszögellést, viszont ahogy megvacsoráztunk, egy kisebb lavina zúdult ránk, ami félig összenyomta a sátrat – magyarázta Nagy Márton.

Bosszankodásra persze nem volt idő, muszáj volt tovább mászniuk.

- Feljebb költöztünk egy olyan részre, ahol konkrétan már a jégbe vájva kellett kialakítanunk a placcot. Ez egy lejtőn helyezkedett el, ahol normál esetben jégcsákánnyal és hágóvassal másznánk felfelé. Ez nem volt olyan kényelmes, de reggelig csak kihúztuk – fűzte hozzá Kocsis Dávid.

Az éjszakák mínusz 25–30 Celsius-fokban teltek a sátorban, kint ennél további 5 fokkal volt hidegebb.

- Fontos a vízhatlan hálózsák, ugyanis a kilélegzett pára ebben a hőmérsékletben a sátor belsejére fagy, ami aztán az ember nyakába hullik. Éjszakára öt-hat réteg ruhát húztunk magunkra, az étkezést pedig liofilizált, azaz víztelenített ételekkel oldottuk meg, ezeket csak forró vízzel kellett felönteni. Ehhez csak egy forralóra meg hóra van szükség. Hoztunk magunkkal kártyát is, ha egy vihar miatt fennragadnánk a hegyen, legyen mivel elütni az időt, de bíztunk abban, hogy nem lesz rá szükség – mondta Dávid, aki egy apróbb fagyási sérülést is összeszedett.

Természetesen a magyar zászló is ott lapult a táskában

Forrás: Kocsis Dávid

A megpróbáltatások ellenére a páros végül az új utat bejárva 4 635 méterig jutott fel. Bár nagyon vágytak a csúcsra, mérlegeltek, és végül úgy döntöttek, a körülmények nem alkalmasak a csúcstámadásra.

- Az út nehézségét igazából nem is a mászótechnika, hanem a sok váratlan helyzet adta. Mivel korábban nem járt még itt senki, magunk sem tudtuk, hogy mire számíthatunk, lavinát indítunk el, esetleg ránk esik valami. Ezek ellen nem lehet mit tenni – magyarázta Márton. – Minden pillanatban nagyon oda kellett figyelni, ami mentálisan megterhelő volt. Az eddigi legkomolyabb mászásomon vagyok túl, rengeteg újdonságot láttam, és anélkül is teljes az élmény, hogy nem értük el a csúcsot. Igazi fedezőnek érzi magát az ember egy olyan úton, ahol előtte még soha nem járt senki.

Forrás: Blikk.hu