MEGVALÓSULT EXPEDÍCIÓINK

A TELJESSÉG IGÉNYE NÉLKÜL

SHKHARA 2020 TÉLI EXPEDÍCIÓ BESZÁMOLÓ FOLYTATÁSA

 

RÉSZTVEVŐK:

A hegymászó-válogatottból:

DR. ÁGOSTON VIKTOR

KOCSIS DÁVID

RUSKÓ ANDRÁS

DR. SZÁSZ LÁSZLÓ

 

Kísérő mászók:

Bácskai Gusztáv

Papp Róbert

 

2020.03.12. – CSÜTÖRTÖK. A DILEMMA

 

Reggel alig kívánkozott kikelni a meleg zsákból. Az este alatt a szél bekavarta a sátor alá a havat, és az előtérből belülre is áthozta, emellett az esti főzésnek köszönhetően a pára kifagyott a sátor belsejébe, majd visszaolvadt a hálózsákokra. Reggel elkezdtünk aznapra vizet készíteni, hiszen bármerre is megyünk, az kelleni fog. Közben azon tanakodtunk, mi lenne a legjobb döntés, merthogy reggelre sem ragyogott az ég. A mobilinternet költségét beáldozva megtudtuk, hogy az időjárás-előrejelzés 4 nap biztos havazást, és még növekvő szelet is jósolt szombattól. Előtte pénteken egy napsütéses, csendes időt, aznapra pedig felhős, de kevés hóval kísért napot. Tehát pénteken, amikor csúcstámadás jönne, tökéletes idő lesz. Viszont utána sokáig kilátástalan. Jobb esetben a jelenlegi táborig lejutunk, de az alatta levő lavinaveszélyes szakaszokon botorság elindulni. Minimum 5 napi várakozás adódik, amely az élelemkészletünket tekintve, és a vizes hálózsákok miatt sem tűnt túl optimálisnak. Az összes tényezőt mérlegelve, és a forgatókönyveket számba véve, ha a csúcsra indulunk, 50 %-nál jóval kisebb az esélye annak, hogy le is tudunk jönni. Márpedig a hegymászás az egyetlen sport, amit nem a csúcson kell abbahagyni.

A többieket is elértük időközben. Pintér Lacitól (MHSSZ kommunikációs vezető) kapott időjárás-előrejelzés szerint hasonló kilátás várható, így ők már egyértelműen lefelé szerveződtek. Tépelődtünk még a sátorbontás közben is, de ezúttal fájó szívvel hátra kellett hagyni a csúcsot.

Egyszóval a Shkhara déli falán a magyarok közül elsőként 4300 méteres magasságig jutottunk, méghozzá téli viszonyok között. Azért ez szívmelengető, de éppen ezért nehézkessé tette a visszavonulást, hiszen másfél napi mászásra voltunk a csúcstól.

A tegnap bejárt útvonalon mentünk lefelé. Kezdetben másztunk, majd a jeges kémény tetejétől kötélen ereszkedtünk, amelynek aljában a többiek - egy ereszkedést előkészítve - már vártak minket. Onnantól közös feladatként a kötélpályát kiépítve rendeztük magunkat, és jutottunk vissza a nagy, jégeséses kuloár aljába. Összesen kb. 15 méter kötélgyűrűt és két sziklaszeget hagytunk a falban (az egyik sziklaszeget a jeges kémény aljában annyira betakarták az éjszaka során lecsúszó kisebb lavinák, hogy lejövetkor nem találtuk meg). Egy teljes nap elment az 1. táborig való visszaereszkedéssel, és a mai napra hómentesnek előrejelzett idő is 15 cm friss havat hozott. De a lavinamentes hegyvállon álló 1. táborban végre nyugodtan alhattunk.

2020.03.13. – PÉNTEK. TELJES LEERESZKEDÉS, LAVINAFOLYAM TÁRSASÁGÁBAN

Tudva, hogy ma napos idő lesz, a reggeli fagyos napszakot kihasználva minél hamarabb elkezdtük Andrissal az ereszkedést. Itt már kevesebb kötélereszkedést kellett beiktatni, de a vizes kéményben a leereszkedés a kétszer 60-as félkötéllel még így is éppen kiugrósra sikerült.

A nap első melegebb sugaraira már el is kezdett mocorogni a hegy. A fal beszállása mellett egy 5 percig egyhuzamban pergő lavinafolyam vonult le. A fal alatti beszálló lavinakúpot szinte futva hagytuk hátra, és a gleccseren megpihenve rádióztunk a többiekkel. Laciék nem sokkal mögöttünk haladtak. A vizes kéményben éppen akkor mentek le.

A gleccseren elindulva a falból morajlás hallatszott. A 2-es táborhoz vezető falban és kuloárban sepert végig egy lavina, pontosan a szerdai felmeneti és csütörtöki lejöveti utunkon. Pedig csak 15 cm hó esett, szombattól pedig összesen legalább 50 cm hómennyiség érkezik.

A nap forrón égette a gleccsert. Tudtuk, hogy a gleccser alatti hómezőkön meglesz ennek a szép időnek a böjtje. És valóban, a 2300-on álló alaptáborunkhoz való lejutás során rendszeresen derékig szakadtunk a hóba. A korábban említett bosszús kutyánk jelét adta itt, és az elhelyezett kevés élelemdepómat sajnos a megtalálta, és a zsákot kiszaggatva azt jó étvággyal elfogyasztotta. Az erdőben már egyetlen egészséges nyom sem volt. Szüntelen combtőig szakadtunk. Az alaptábori sátrakig az utolsó 50 méter 10 percbe telt. Közben a bűnös kutya ott várt minket és örömmel konstatálta érkezésünket. Persze a zsákot mutatva egyből tudta, hogy ezzel nem lopta be a szívembe magát. Sátrunkat felállítva megkezdtük a felszerelés szárítását és a dőzsölést, melyből persze végül a kutya is kapott.

Mire a többiek beértek a táborba, még keservesebb volt a hóban mozogni. Sokszor még közvetlenül a sátor mellett is beszakadtunk. A jóleső welcome tea után mohón dézsmáltuk a bőséges készleteket. Az éjszaka itt már jóval pihentetőbben telt.

2020.03.14. – SZOMBAT. VISSZA A FALUBA

Irány a faluba vissza. Szintén korán indultunk, hogy a romló időjárást megelőzve kevésbé kapjunk csapadékot, és hátha lesz fagy. Sajnos egyik sem igazolódott be. A hó a hótalpak és a sílécek alatt is beszakadt, és közben esni kezdett az eső. Hiába a téli időszak, a klímaváltozás már itt is érezteti meleg szellőit, és ez 2300 méteren esőként mutatkozik.  A patakátkelők kiolvadtak, így egymást segítve cipeltük át szánjainkat a patakokon. Átázva értük el a falu határát, ahol a határőr már a domb tetejéről intett, hogy arrafelé menjünk. Végül papír nélkül is meggyőzödött róla, hogy bár Oroszország felől érkeztünk vissza Ushguliba, mégis ártalmatlanok vagyunk. A szállás eléréséhez két lehetőségünk volt: vagy a sáros-tehénkakis úton megyünk, vagy át a dombon a mély hóban. A dombon mentünk, mert a szánt ott tudtuk húzni. Sajnos egyértelművé vált, hogy a tél véget ért.

A házban bort és bőséges vacsorát kaptunk, és végre mindenki száraz helyen aludt. Tanulságos volt megfigyelni, hogy míg egy héttel korában rengeteg étel megmaradt a felkínált választékból, most ellenben mindent megettünk az utolsó morzsáig. Az este során a koronavírus miatti szigorításokat látva, a hazarepülés dátumát egy héttel előrehoztuk, így a másnapi utazást is elkezdtük szervezni.

2020.03.15. – VASÁRNAP. ÚT MESZTIÁBA

Még mindig esett, és a hegyet egyáltalán nem lehetett látni. Mestiába gyorsan leértünk, és egy nagyon kedvező árfekvésű és barátságos szállást találtunk közvetlenül a központban (10 lari/fő).

Hétfő estére leszerveztük a fuvart Kutaisibe, mivel a kedd reggel induló géphez időben ki akartunk érni. A megmaradt gázpalackokat pedig kedvező átszámítással több kiló Svaneti fűszersóra cseréltük.

Az estét a szálláson jó hangulatban töltöttük.

2020.03.16. – HÉTFŐ. VÁRAKOZÁS

Reggelre Mesztiát is ellepte a hó. Mintegy 10 cm hullott, és folyamatosan havazott. Sajnos a boltok nyitva tartásán is megérződött a koronavírus miatti szigorítás, és alig akadt hely, ahol be tudtunk szerezni valami ajándékot, hogy mégse üres kézzel térjünk haza.

Az esti fuvarunk időben érkezett, de a csomagok láttán elindult az alkudozás. Mivel a helyi „Mamma”-val kötöttük a fuvarra az üzletet, így sokat nem tudott tenni. Még volt egy gyenge próbálkozása, de mivel érezte az erőfölényt, a reptérig csöndben elvezetett.

2020.03.17. – KEDD. A HAZAREPÜLÉS

A reptéren egyre többen várták a reggeli indulást. Két gép nem volt törölve csak. Az athéni és a budapesti. A magyarországi határzár miatt végül csak magyarokat engedtek a budapesti gépre, és a szomszédos országok állampolgárai ott ragadtak, sőt a reptérről is kiküldték őket.

A gépünk is sietősen, 20 perccel hamarabb felszállt, amellyel aztán az egész csapat biztonságban hazaérkezett.

© Magyar Nemzeti Hegymászó Válogatott