​

SHKHARA 2025 NYÁRI EXPEDÍCIÓ BESZÁMOLÓ

 

MÁSZÓK:

DR. SZÁSZ LÁSZLÓ

​BÁCSKAI GUSZTÁV

PAP RÓBERT

​

HELY:

Grúzia, Shkhara.

​

DÁTUM:

2025 július

​

​

​

BESZÁMOLÓ:

​A Shkhara (5193 m) Grúzia legmagasabb hegye, az orosz-grúz határon található a Kaukázusban. Északon és délen függőgleccserekkel tarkított „Himalája” jellegű hegy. Kétezer méternél magasabb falakon/gerinceken lehet feljutni rá. 2008-ban először az orosz (északi) oldalról ismerkedtem vele. A Bezengi-völgyből, a „normál úton” 4800 m-ről fordultunk vissza. Grúzia ebben az időszakban nem volt biztonságos turistáknak. Grúziába először 2017-ben utaztam, nem sokkal a közvetlen repülőjáratok megindítása után. A sikeres déli Ushba mászás után kirándultunk Ushguliba, itt pillantottam meg ismét a Shkharát délről. 2020 márciusában (közvetlenül a Covid előtt) és 2024 februárjában tettünk két téli próbát a Shkharán. A csúcsot eddig magyarok még nem érték el. Idén nyáron terveztem még egy kísérletet tenni a Shkhara mászásra Grúziából, a Beknu-Khergiani úton. Az eddigi tapasztalataimmal és tapasztalt társakkal (Bácskai Gusztáv, Róbert Pap) készültem erre a mászásra. Június 24-én indultunk, rögtön egy akklimatizációs mászással kezdtünk a Tetnuldon (4860 m). Négy napot töltöttünk a hegyen, a 3700 m-es táborból könnyű felszereléssel másztuk a csúcsot a normál úton. A felszerelést és magunkat is teszteltük az akklimatizáció mellett. A lejövetel után az időjárás-előrejelzést figyeltük, a The Weather on Maps segített a tervezésben. A Shkharához egy hét mászásra és ez alatti elfogadható időjárásra lett volna szükségünk. Egy hét Mestiai várakozás után indulhattunk Ushguliba (2200 m). A határőröknél megkaptuk hivatalosan a határzóna belépési engedélyt. Egyúttal a hegyimentők felé is jelentették tervünket. Következő nap indultunk fel a gleccseren a beszálláshoz (2900 m), a felmenetelt a tervezettek szerint teljesítettük (4 óra alatt). Közben megfigyeltük a hegyen uralkodó kondíciókat, veszélyeket. A hegyen a függőgleccserekből meginduló lavinamozgásokra kellett fokozottan figyelnünk, mint objektív veszélyre. Következő hajnalban indultunk az 1-es táborba, egy törmelék/lavinakúpon kellett felmenni a vízesés mellé. Itt kezdődött a tényleges beszállás havas-sziklás terepen. 10 órás mászással sikerült feljutni az 1-es táborba (3400 m), a több mint 20 kg-os hátizsákjaink nehezítették a helyenként IV-V nehézségű mászásokat. A tábor egy kényelmes/biztonságos mini gleccserfennsíkon található. Estére igyekeztünk visszatölteni magunkat folyadékkal, energiával a reggeli tovább indulás érdekében. Guszti térde reggel viszont nem így gondolta, így kénytelenek voltunk beiktatni egy regeneráló napot. Gyógyszerek hatására várva közben feltérképeztük a további szakaszt. Elsősorban a nagy kuloár (kb.15 m széles) állapota érdekelt minket, itt naponta 3-4 nagy lavina érkezik kiszámíthatatlan időpontokban egy felső függőgleccserről. A pihenőnap után szerencsére tovább tudtunk indulni. A 2-es táborba a feljutás technikailag a legnehezebb szakasz, útkeresés szempontjából is időt rabló. Korán indultunk, a hó tartott rendesen, a nagy kuloárt is gyorsan kereszteztük egyenként. A következő sziklás felugrásnál is tudtunk még havon haladni, amig a napsütés elért minket. Majd sziklán folytattuk két kötélhosszal, utána vegyesen havon és sziklán. 4000 m-nél következett az út kulcsrésze, ezt jobbról sziklán terveztem kimászni. Közben egy kis havazás is megérkezett délutánra. Rögtön a havas kuloárból való felmászásnál, egy hatméteres esés alkalmából (szerencsére kényelmes hóra) megtapasztaltam a kötél és társam biztosítását, szerencsére mindkettő tartott. Két pszichés hossz után jutottam ki a kulcsrészből, majd átadtam a vezetést. A folytatásban nagyjából havas részen kellett haladni, itt viszont az olvadt hó okozta a nehézséget. Kisebb gerincen a derékig érő hótúrás jelentette a fő problémát. Kiérve a 45 fokos lejtőre már a sátorhely keresésével foglalkoztunk. Számítottunk rá , hogy itt nem lesz kényelmes hely. 14 óra mászás után 4300 m-en ástunk ki egy viszonylag vízszintes placcot 2 óra alatt, ahol szűken elfértünk a háromszemélyes sátrunkkal. Kétoldalt főző, pakoló helyet is kialakítottunk. A táborba érkezés előtt újraterveztük a mászást, úgy döntöttünk, hogy erő- és időtakarékosság miatt nem költözünk feljebb a 4800 m-es táborba teljes felszereléssel. Így a 4300 m-es táborból készültünk csúcsmászásra, viszonylag könnyű felszereléssel. Hajnalban el is indultunk, napfelkeltéig jól haladtunk, utána már lassultunk. Felhős-napos szakok váltakoztak. A 4800 m-es tábort viszonylag gyorsan elértük, kiderült, hogy itt sem lett volna kényelmes táborhely, ásni kellett volna a sátorhelyet a 2-es táborhoz hasonlóan. A táborhely felett 50-60 fokos firnes/jeges szakasz következett (jégcsavart nem lehetett elhelyezni), feljebb 40-50 fokosra enyhült, itt jól tartott a firn. Majd sziklás szakaszon kellett folyamatosan mászni, mix terepen. Több kötélhosszat kimásztunk, időben lelassultunk. Végül elértük az 5000 m magasságot. Innen még lett volna kevés mix terep, a legfelső sziklás részt viszont havon balról lehetett volna kerülni és kimászni a főgerincre. Ezt már késő délután értük el, kiszámoltuk, hogy a csúcsig legalább 5-6 óra kellett volna a kb. 600 m hossz és 200 m szint kimászásához. A nehéz terep miatt a lejövetel is ugyanannyi, úgy éreztük ez már túl sok kockázatot rejt magában, így lemondtunk a csúcsról. Elkezdtük az ereszkedést a telihold fényében, amit egész éjjel csodálhattunk. Gyönyörű volt a panoráma. Kötelünk háromszor akadt el, meg is sérült, egy helyen a köpeny teljesen átszakadt. A sátorhoz 24 óra mászás után értünk vissza, igaz kicsit alámentünk, a fokozódó kimerültségünk miatt nem vettük észre lemászás során. Fáradtak voltunk, ezért egész nap pihentünk és igyekeztünk visszatölteni magunkat a hosszú ereszkedés előtt. Tervünk az volt, hogy egy nap alatt elérjük a gleccsert, ami a biztonságot jelentette. Egy hosszú nap alatt sikerült a lejutás, szerencsére az ereszkedésekre jobban figyeltünk, de az 1-es tábor alatt egyszer így is vissza kellett mászni, amikor a kötél köpenye pár méter hosszban elvált a magtól, és reménytelenül beszorult. Mindkét kötelünk több helyen is sérült, ezeket áthidaló csomókkal küszöböltük ki. Nagyobb kőomlásban szerencsére nem volt részünk, még a nyári szezon elején a hó/jég egyben tartotta. A fő kuloárba kora délután értünk, itt már egy vízesés/patak fogadott. Nagyon gyorsan kellett egyesével mozogni és imádkozni, hogy ne jöjjön a lavina. Az 1-es tábor előtt már a gleccserhasadékok is megnyíltak, szerencsére még át tudtunk kelni rajtuk. Az 1-es táborban éppen csak megpihentünk, felpakoltuk a depónkat és folytattuk a lemenetelt. Az alsó szakaszon teljesen megváltozott a terep, ezt már fejlámpánk fénye mellett állapítottuk meg. Felfele még havas volt a terep, lemenetben viszont már kőtörmelékes omladéklejtőkön ereszkedtünk. A beszálló vízesés alatt is friss lavinanyomokat találtunk, szerencsére gyorsan leértünk a depónkhoz, a gleccserre. A hosszú nap után a szabad ég alatt kövekből rendeztünk fekvőhelyet magunknak, biztonságos távolságban bármiféle ránk leselkedő veszélytől. Így a lavina/gleccseromlások már nem ütötték meg alvás közben az ingerküszöbünket. Reggel még ránk várt a hosszú lemenetel a gleccserről, a képzeletünkben erősödő „hachapuri-sör” tartotta bennünk a lelket. Este már Mestiában ünnepeltük szerencsés visszatérésünket a „banketten”, helyi szvanét zene kiséretében.

Összegezve: tervünk jól működött, rögtön az elején sikerült az akklimatizációnk a Tetnuldon. A felszerelést és magunkat is teszteltük, ez alapján raktuk össze a végleges Shkhara zsákunkat. Az időjárás miatt várakoznunk kellett egy hetet, ezalatt bőven kipihentük magunkat (mellette fenntartó edzéseket végeztünk). Így viszont csak egy hetünk maradt a Shkhara mászásához. Az 1-es táborban tartott kényszerű pihenő és erőtakarékossági szempontok miatt módosítottuk a tervünket. A 2-es táborból közvetlen csúcstámadást indítottunk, ez azonban túl hosszúra nyúlt, így a biztonságunk érdekében visszafordultunk 5000 m-ről. A technikai nehézségeket megoldottuk a Beknu-Khergiani úton, hátra volt még egy fáradságos nyomtaposás fel a gerincre és még a gerincen is hosszan (kb. 600 m hossz összesen).

Köszönet a Petzl-nek a felszerelésért és a The Weather on Maps-nak a pontos időjárás előrejelzést.

​

A beszámolót Dr. Szász László készítette.