Az évtized magyar alpinista teljesítménye: Kocsis Dávid és Nagy Marci új utat mászott a kaukázusi Shkhara déli falán TÉLEN!

Az 5193 méteres Shkhara Grúzia legmagasabb hegycsúcsa. Magyar megmászása még nyáron sincs, télen pedig mindössze egyetlen páros jutott fel a déli falon: Giorgi Tepnadze és a nemrégiben tragikusan elhunyt Archil Badriashvili. A világ legjobb magashegyi alpinista párosai közé tartoztak, kifejezett téli specialistának számítottak.

A déli fal első magyar téli megmászásával a Magyar Nemzeti Hegymászó Válogatott eddig kétszer próbálkozott, sikertelenül. Mindkét expedícióban részt vett Kocsis Dávid, aki a tavalyi kudarc ellenére szentül meg volt róla győződve, hogy a projekt teljesíthető. Idén - ezúttal a válogatott keretein kívül - Nagy Marcival ismét nekivágott. Ezúttal siker koronázta a mászásukat. A hegy főcsúcsát ugyan nem tudták elérni, mert az már a vállalható kockázat keretein túl lett volna, de a déli falat kimászták. Ezzel a világon ők a második páros, akik télen feljutottak a Shkhara déli falán, ráadásul olyan úton, ahol előttük földi halandó soha nem járt.

Ahogyan az várható volt, a hegyen marginális körülmények voltak. Rengeteg hó esett, a fal pedig notóriusan lavinaveszélyes. Az Excelsior Hegymászó Sportegyesület oldalán folyamatosan jöttek a frissítések a mászás alatt. (A Hóhatárban csak azért nem hallhattatok róla eddig, mert Dávid kifejezetten megkért, hogy nem szeretne nagy hírverést.) Íme a mászás krónikája az Excelsior oldaláról idézve:

"23-án felmentünk a nyári basecamp házakig. Az első éjszakát -17 fokban töltöttük. A felmenetel nagyon nehéz volt. Majdnem 7 órába telt és a felétől minden nyomott háromszor jártunk ki, hogy áttörjünk a havon. Előre mentünk szán nélkül 1 órát, majd vissza fél óra, szánkó felhúzás 3/4 óra. Kb. dupla annyit mentünk mint a táv. 24-én mászócuccal, gázpalack, főző cuccal elindultunk feldepózni. Az alsó erdő elég kemény menet volt. A gleccseren már valamelyest jobban lehetett haladni. Majdnem 2800-ig sikerült felmenni. Azaz a felső plató letörése fölé. Itt van egy szikla ahol tavaly is megpihentünk. Ide depóztunk. Itt már viharosabb szél volt. 50-60 km/h. A fél órával azelőtti nyomainkat is már befújta. A házhoz végül 3 után értünk vissza. 4-kor tovább indultunk, és 2 óra alatt lejöttünk a faluba. Ma kivárunk. Holnap az alaptáborig feltörünk. Bár sok nyom nem marad meg. 27-én tervezünk a fal alá beköltözni. 28-án elindítjuk a mászást. A hó miatt az alsó rész lassú lesz, ezért úgy kell készülni, hogy 1-et a falban alszunk. Márc. 1-re mindenképp felérünk a csúcstámadó táborig. Ott elvileg lesz térerő. Onnan meglátjuk, hogy az időjárás velünk lesz-e. Lejönni a felmeneteli úton tervezzük. Új nyomot nem akarunk taposni feleslegesen "

"Sziasztok! 26-án felmentünk a völgy végében levő házakig. Segítőnk és helyi közvetlen rádió kapcsolatunk, Nagy Csabának hála még matracon aludtunk, mert az egyik 70%-ban kész házat kibérelte. Onnan teljesen látja a falat, így a rádió kapcsolat is jó minőségű. 27-én felpakoltunk reggel és kicsivel több, mint 4 óra alatt feljöttünk a fal alá, közben a depóból is felpakoltunk. Ebéd után a beszállást próbáltuk benézni. A hóviszonyok sok helyen nem kedveznek, de még nem lehetetlen. A gleccseren lévő jégfolyosónk beszállás magasságát 3400 m-re saccoljuk. Most 2960-on vagyunk. A jégfolyosó vége 4538 m-en van. Tehát a holnapi napra lesz feladat. A jégfolyosón való elindulásban azért vannak kérdések, amiket ott helyben improvizálunk. Két-három mix rész van amit át kell mászni, utána a jégfal jön. Nem szeretnénk a folyosó mellett aludni, mert sok hely nincs, így mindent megteszünk azért, hogy 28-án kiérjünk belőle. Márc. 1. kedvezőtlenebb napnak néz ki, így lehet nem is fog ártani egy kényszerpihenő. Március 2-ra tervezzük a csúcsmászást, ha minden velünk van."

02. 28. 09:45:

"3800 méteren vagyun a falban. Kőkemények a viszonyok. Az alvó óriások országát most hagytuk el. Folyamatosan havazik. Kevésbé fotózunk. Örülünk hogy megyünk."

02. 28. 15:30:

"3900 méterig jól haladtunk. Utána 100 m 65 fokos derékig érő mély hó. Ez nagyon kivett belőlünk. 4130 méterig mentünk, de már fél 4 elmúlt. A látótávolság lecsökkent 100 méterre. Úgy döntöttünk nem hajtjuk ki magunkat, mert az utolsó 300 méter jégfal a legnehezebb. Így az utolsó jónak tartott kiszögellésig visszamásztunk. Reméljük sok hó nem folyik a sátrunkra, és nem nyom ránk. Most szakad a hó."

Pár perccel később:

"4058 m-en vagyunk a falban. Kiástunk egy sátorhelyet, de a nyakunkba folyik a hó. Az ellen is csináltam védművet. Remélem kitart reggelig. Egész nap havazott. Kb. 10-15 cm hó esett már."

03. 01. éjjel:

"Betemetett egy lavina. Jól vagyunk kiástuk magunkat. Folyamatosak a lavinák. Egyre nagyobbak. Már elhúztuk a sátrat. Most összepakolunk. És keresünk valami helyet"

03. 01. reggel:

"Kicsit belepett a hó minket de nem vészes. -26 fok van a sátorban. Ma veszélyes lenne leereszkedni. A legbiztonságosabb a fal teteje. Oda kell felmásznunk."

Azért ezt eddig csak mi láttuk a világon innen."

03. 01. délután:

"Kimásztuk az új utat!!! A csúcsra viszont nincs esélyünk. A gleccser szétesett. Két leszakadás is van, és csak séracok alatt tudnánk átmászni, azzal már nem akarunk kockáztatni.

Most építettünk a hágóban sátorhelyet. Már bent vagyunk. Végre nem esik a fejünkre semmi.

A mai nap. Tegnap este kicsit éjszakába nyúlt a havas party, így csak 1 liter teánk volt olvasztva. Ezért ennyivel indultunk a mai napnak. Minél hamarabb ki akartunk kerülni abból a falból. 10 után tudtunk elindulni. A gleccser és szikla szűkület meglepően kemény mászás volt. 75 fokos szögben. A felső jégfal néhol vízjeges volt, néhol kemény firn. Mindketten nagyon elfáradtunk. Egymásnak adogadtuk a stafétát az elölmászásra. Végül olyan negyed 4-kor értünk ki a falból. Érezzük, hogy kellene egy teljes nap pihi, hogy feltöltődjünk. Viszont annyi tűrhető idős nap nem maradt, és a csúcsfal is más már mint amikor Archillék mászták. Visszaolvadt és szétnyílt a gleccser. A végtelenségig nem akarjuk hajtani magunkat, mert le is kell jutni. Így a holnapi nap visszaereszkedünk. Remélhetőleg 4-kor a fal alatt lehetünk. Ott fogunk aludni ismét."

A srácoknak még biztonságban el kell érniük a hegy lábát, csak akkor dőlhetünk hátra. Szorítsatok ti is, hogy rendben leérjenek. De addig is, irdatlan nagy gratuláció, ez egy nemzetközi szinten is igen komoly teljesítmény!

Forrás: Hóhatár/Facebook

Fotók: Kocsis Dávid, Nagy Márton

Fotók: Kocsis Dávid, Nagy Márton

Fotók: Kocsis Dávid, Nagy Márton